KARÁCSONYI ÉJSZAKÁN

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül

Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek,

Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol

S éji táncaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,

Akár bujdosó láng - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen

Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.

(1849 dec. 25)