EGY ÉLETÜNK EGY HALÁLUNK

„Muzsika szól, verbuválnak, Csapj fel, öcsém, katonának!”

Muzsika szól: dörög a menny,

Bömböl a szél nagykeményen,

Zimankó gyül a hazára:

Ébredjetek valahára.

Egy életünk egy halálunk:

A veszéllyel szembeszállunk!

Összeröffent rác, cseh, német,

Hogy felfalja ezt a népet,

Ezt a népet, akit itten

Ezer éve tart az isten.

Egy életünk egy halálunk:

A bitanggal síkra szállunk!

Ezer éve, nem ma-holnap,

Tűrjük itt, csak úgy lakónak,

És ehol még felülfordul!

Ki a házbul... a pitvarbul!

Egy életünk egy halálunk:

Jaj nekik, ha mi kiállunk!

Itt élődött, hízott rajtunk,

Mellé ült ha kitálaltunk,

Zsírunk ette, vérünk szopta,

Hogy testvérünk, azt hazudta.

Egy életünk egy halálunk:

A cudarral szembeszállunk!

Ősapánk jól földhöz verte,

De azt, látom, elfeledte;

Most megint feltürte ingét,

De mi vágjuk földhöz mindég.

Egy életünk egy halálunk:

Jaj nekik, ha síkra szállunk!

Azt mondják: nincs magyar haza.

Hohó! de nem addig van a;

Nem lesz magyar, az meglehet,

De titeket még eltemet.

Egy életünk egy halálunk:

Szép hazánkért kardra hányunk!

(1848)