A VENDÉG

Vakon köszönt kiélt zsebem,

szemeid zöldre festik:

csendes nagyúr, kerek arany,

vendégem léssz ma estig!

Erembe bujsz, szemembe sütsz,

lesz kéjes herce-hurca.

Kiváncsi ma csak rád vagyok.

Maradjon ma az utca!

Eljöttél hát! De honnan jössz?

Ki unt meg? Ki sír érted?

Csókoltál-e asszonykezet,

sikosat, hófehéret?

Nálam bánat lesz a sorod;

itt nem találhatsz társat.

Az én kezem, az én zsebem

álomra való már csak,

szegény arany... De hogy tüzelsz!...

Talán ott voltál nála?...

Csöndes nagyúr, kerek arany,

gyerünk ki, az utcára!