[Illik énnekem, édes Istenem]

Illik énnekem, édes Istenem,

Dicsírnem nevedet!

Mert életemben sokképpen nekem

Jódot részeltetted,

Érdemem felett szent ismereted

Üdvösségem örök útjára

Belém szerkesztetted.

Gondod volt, Uram, születésemre,

Felnevelésemre,

Kísírtetektől, veszedelmektől

Való őrzésemre,

Esésem nem lött csonkult sértésemre,

Romladozásom történt

Sőt épülésemre.

Sok keserűség, gyakor betegség

Noha tántorgatott,

Vigasztalással, gyógyítgatással

Kezed támogatott,

Illetlenséggel, mértékletlenséggel,

Mint híg nádat az szélvész,

Ördög hajtogatott.

Meg is ragadott, bezárt lakatot

Reám nem vethetett,

És örök rabbá, amint akará,

Engem nem tehetett.

Kinek köszönjem? Csak neked, ki könnyen

Kiragadtál körmös kezéből,

S mentté tetted fejem.

Ezekről, Uram, ha minduntalan

Én jól gondolkodom,

Hálaadással, magasztalással

Én neked tartozom,

Ha ezt tágítom, kedvedet vadítom,

S kárhozatra való bűnömmel

Magamot nagyítom.

Segíts hát, segíts, ösztönözz, ébríts

Magasztalásodra,

Én sok vétkemet s kegyességedet

Vessed mérő fontra,

Haragod hajol irgalmasságodra,

S így hát engem vezethetsz

Te szent országodra.

Nem kételkedem, hitemet bennem

Csak ne kisebbítsed,

Ékes élettel, keresztyénséggel

Lelkemet szépítsed,

Szívemet, Uram, ne is keserítsed,

S holtom után lelkemet

Mennyben telepítsed.