CANTICI BEATAE MARIAE VIRGINIS PARAPHRASTICA EXPLANATIO [A SZÉP SZŰZ MÁRIA ÉNEKEINEK BŐ BESZÉDDEL VALÓ MAGYARÁZATA]

KIT MÁS KÉRÉSÉRE CSINÁLT AZ SZŰZ MÁRIA ÉNEKIBŐL, MELLYET EGY KÉP MELLETT KÜLDTEK AJÁNDÉKON EGY PÁPISTA FŐASSZONNAK

Szűz Mária lakozván Názáretbe,

Életét viseli szép szelídségbe,

Esék ingyen az Istennek kedvébe,

Küldvén angyalát hozzá követségbe.

Álmélkodó nagy hírt mondata neki,

Hogy Lélektől kezdene terhesedni,

S fogna tőle Isten Fia születni,

Ki Dávid székiben kezdene ülni.

Idvöz légy, mond, Mária, és légy áldott,

Mert az Úrnak kedve reád áradott,

Te méhedben áldott gyümölcsöt adott,

S bétöltötte így, mit régen fogadott.

Szűztől akarta, légyen születése,

Aki az Izraelt idvözíthesse,

Én szóm azért szívedet ne rémítse,

Sőt örömre te elmédet ébrítse.

Ejté gondban Máriát ez követség,

De szívedben nem esék semmi kétség,

Nem lőn áldásra is őbenne restség,

Így szólítá őtet az szép szelégység:

Az én lelkem az Urat magasztalja,

Híveihez irgalmasnak is vallja,

Követségét engedelemmel hallja,

És tetszését mindenekben javallja.

Megtekinté alázatosságomot,

Kit kedvéből én erkölcsömben adott,

Mellyért engem boldognak is mondatott,

Kegyelméből fel is magasztaltatott.

Elővévé így ő az szegényeket,

Levetvén székekből az kevélyeket,

Javaival bétölté az éheket,

Üresítvén gazdagoknak kebleket.

Irgalmáról magát emlekezteté,

Az Izraelt azért kedvében vevé,

Mint saját gyermekét tartá, nevelé,

És királyi dicsősségre emelé.

Amint megesküdt vala Ábrahámnak,

És utána az ő maradékinak,

Nem lőn híja igaz fogadásának,

Mert bév voltát kinyújtja áldásának.

Ez áldásért azért ő tiszteltessék,

Kiben minden hívő is részeltessék,

Szívünkben öröm gyökereztessék,

S lelkünk idvösséggel ékesíttessék.