EGY KATONAÉNEK

SI DEUS NOBISCUM QUIS CONTRA NOS?

[HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK?]

Katonák hadnagya, Istennek jobb karja,

Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja,

Segíti s építi, véle jár, nem hagyja.

Ezt dob, trombitaszó mindenkor vidítja,

Az ellenség ellen örömmel indítja,

Kopiarontásra karját vastagítja.

Roppanást, sikoltást, lövést semminek vél,

Megbátorodott már Istenében, s nem fél,

Festett pogány vérrel, szagjával ugyan él.

Sem halál, kín, rabság őt nem tartoztatja,

Harcon ellenségét nem is távoztatja,

Ví szívből, mert mennyből Istene biztatja.

Ékes diadalmán szíve buzog s örül,

Forgódnak baráti mellette és körül,

Segíti Istene, rajta mert könyörül.

Véres fegyverével, kinyitott sebével

Hazatér, örvendez jó híre-nevével,

Nem gondolván semmit sebe sérelmével.

Kedves életének ezt valaki nem vallja,

Dicsősséges nevű hírét az utálja,

S hazája oltalmát semmi jónak tartja.

Kérjük az Úr Istent, mellettünk maradjon,

Víg tavaszt, csendes nyárt nékünk érnünk adjon,

Bév ősszel, jó téllel bennünket megáldjon.