[Igaz általút]

Igaz általút,

Jókkal forró kút

Csak te vagy, Úr Isten,

Aki veled jár,

S áldást tőled vár,

Abba hűlt szív nincsen.

Eleget forog,

S csaknem tántorog

Szorgos gondolatunk,

De mi hasznunkra,

Kívüled jónkra

Módot s helt nem látunk.

Ég, Tűz, Tenger, Föld

S ezekben mi költ,

Mind hatalmadban áll,

Kiből mit akarsz,

Terem s terjed az,

Kedved hátra nem száll.

Méltó egyedül,

Hogy téged szívbül

Hát minden szeressen,

Kedvet, táplálást,

Mindenben áldást

Csak tőled vehessen.

Engem is, Uram,

Táplálj untalan

Lelki kenyereddel,

Áldd éltem folytát,

Ne hagyjad fogytát,

Bévséges kedveddel.

Hittel erősíts,

Tarts, őrizz s építs,

Mellőlem el ne állj,

Fegyveres harcon,

Kétes piarcon

Hitemtől el ne vállj.

Az hitnek éli

Bátran metéli

Ellenségnek tagját,

Veszti, tompítja,

Töri és rontja

Kopiáját, kardját.

Jephte, Gedeon,

Dáviddal Sámson

Ezáltal éltenek,

Sok ellenséggel

Keveses kézzel

Víni nem féltenek.

Ha reám is néz

Ebből mi kis rész

Szent áldomásodból,

Tőlem el ne vedd,

Sőt nagyobbá tedd,

S neveld áldásodból.