[Jöjj mellém, szent Isten]

Jöjj mellém, szent Isten,

Mert kívüled nincsen

Reményem, segedelmem,

Lássa ellenségem,

Teljes hadam, népem,

Hogy vagy hű fejedelmem,

Kinek nagy nevébe

És vezérlésébe

Köt szablyát fel seregem.

Emelj te is zászlót,

Ne légyen rémült, holt

Szívemben lengő hitem,

Hogy azt követhesse,

Szüntelen nézhesse

Szememmel tekintetem,

Elmémet vezérlje,

Mihelt valamire

Szándékomot térítem.

Ha ezt megnyérhetem

Ottan nem félhetem

Ellenségem fegyverét,

Nem kell is kívánni,

Hogy siesse adni

Szomszédom segítségét,

Semmi s köz erővel

Törhetem veled el

Ellenségemnek fejét.

Nem éles kard éli,

Tudom, győzi s véri

Ellenségem seregét,

Hanem az te karod,

Azholott akarod,

Hogy kinyújtsa erejét,

Mihelt megijeszted,

Szörnyen elterjeszted,

S futván hányja fegyverét.

Szoktass arra azért,

Hogy tudjak mindenért

Az te erődhöz esni,

Ki csalhatatlanul

Hozzánk mennyből járul,

Nem szokott is megkésni

Annak, ki hitivel

S kész készületivel

Tudja járt útán lesni.

Te légy hitem célja,

Lelkemnek páncélja,

Szablyám éli acélja,

S így bátor lehetek,

Semmit nem félhetek,

S dolgomnak nem lesz héja,

Terjed merészségem,

Rémül ellenségem,

Romolván kardja s íja.

Népe sokságában,

Szekere számában

Ámbár ő dicsekedjék,

Neved erejében,

Akarom, mindenben,

Hogy én lelkem örvendjék,

Nagy bátran élhetek,

Nyertes is lehetek,

Csak kedved nékem fényljék.

Christus, fő hadnagyom,

Ki nevében vagyon

Szándékom eredeti,

Te bírj és vezérelj,

Tanácsomban nevelj,

Folyjon jól dolgom rendi,

Tarts meg seregedet,

Szenteljed népedet,

S légyen előmeneti.