[Kerekded ez világ, gömbölyű, mint lapta]

Kerekded ez világ, gömbölyű, mint lapta,

Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,

S véle keblét rakta,

És kedvelt javait vidám szívvel lakta.

Minthogy állhatatlan, nem szűnik forgása,

Fénlik, setétlik is napja változása,

Nincs állapodása,

Gyakran szélzúgásban tetszik is morgása.

Illy maga erkölcsű s természetű népek,

Istentelenségben kik hevernek s élnek,

S vétkekben nem félnek,

Véle jól alkusznak s benne gyönyörködnek.

Lévén édes anyja minden latorságnak,

Mostohán ád kedvet s helt az jámborságnak,

Örvend gonoszságnak,

Szaporít okokat sok háborúságnak.

Légy bár ollyan jámbor, mint Curius s Cató,

Tudományban oly nagy, mint Homerus s Plató,

Ki volt mindenlátó,

Ha pénzed nincs, lehetsz ehhez csak bőrgyártó.

Légy, mint Diagoras, ollyan istentelen,

Claudius- s Neróhoz hasomló kegyetlen,

Vakmerő szemtelen,

Csak légyen sok pénzed, ülhetsz az fő helyen.

Pénz tiszteltet, éltet, magasztal, dicsírtet,

Nem hagyhat egyedül, sokakkal kísírtet,

S csaknem szentnek hitet,

Fejedelmi nevet ő szerez s készíttet.

Pénzen jár ez világ, pénz ő talyigája,

Fösvény embereknek szerelmes igája,

Mert szíveket rágja,

Ha erszények száját kezek gyakran vájja.

Ez világ bémerült az pénzszeretetben,

Kevesen örvendnek az igaz életben,

Jó cselekedetben

S az isteni csendesz lelkiisméretben.

Ez volna peniglen az állandó, szép kincs,

De rajta nem kapunk, mert böcsületi nincs,

Akárhová tekints,

Pénzhez úgy ragadunk, mint az ebhez killincs.

Ki-ki inkább szeret pénzzel gazdagulni,

Hogynem életében naponként jobbulni

S elmében gyógyulni,

Maga ezzel szokott ember boldogulni.

Elmarad ez világ s minden pénzgyűjtemény,

Hát ne torkoskodjunk, mint vízi hüvelvény,

Lelkem, ne légy kemény,

Szolgáld Istenedet, nem nyél el mély örvény.