[Az Úr az égbe]

Az Úr az égbe,

Mint királi székbe,

Bölcs tanácsából mindent rendel,

Mindennek szívét

S azmellett szükségét

Jól látja, s kinek-kinek mi kell,

Azért őhozzá kiáltsunk mi fel,

Hogy áldását nyerhessük el.

Súlyos ostora,

Amint látjuk, noha

Keserves sebeket rajtunk nyit,

De azzal gerjeszt,

Bűneinkből ébreszt,

S mint kegyes Atya, térésre int,

Ne fogyjon azért bennünk meg az hit,

S kezével nékünk áldást nyit.

Hozzá siessünk,

Kegyelméhez essünk,

S fussunk fejenként irgalmához,

Áhítatoson,

Nagy alázatoson

Boruljunk arccal szent lábához,

Ragaszkodjunk is fogadásához,

Szorítson minket ő magához.

Soha az égen

Az nap ollyan szépen

S gyorsasággal is el nem nyugszik,

Amely hirtelen

Nagy atyaiképpen

Mivelünk az Úr meg-megalkuszik,

Ránk vigyáztában nem is aluszik,

S gondjában meg nem vajuszik.