[Kiáltok hozzád mélységből]

Kiáltok hozzád mélységből,

Uram, ments ki ez ínségből,

Hatalmadot nyújts ki mennyből,

S gyógyíts meg lelki sebemből.

Vallást tészek magam ellen,

Vagyok sok bűnnel éktelen,

Ártatlanságom éptelen,

Veszek, ha versz, mint érdemlem.

Ne menj velem ítíletbe,

Mert úgy esem kísírtetbe,

Tégy részt inkább bév kedvedbe,

Ki gazdag vagy kegyelmedbe.

Számba ne írd sok vétkemet,

Mert megterheled lelkemet,

Érzem igen esetemet,

Emeld földről fel fejemet.

Pörben ne szállj, Uram, velem,

Mert sok tanú áll ellenem,

Nem is tudnék mit felelnem,

Pokolban kellenék mennem.

Irgalmadban bévséges vagy,

Tűrő voltod is elég nagy,

Érdememben hát hátra hagyj,

S ingyen való zsoldot is adj.

Tekints Fiad halálára,

Lelkem terhes váltságára,

Függeszteték keresztfára,

Bűnömet vévén vállára.

Ő már előtted szentségem,

Vére tökélletességem,

Nem veszhet el nálad bérem,

Mert ő előtted érdemem.

Vidám orcával tekints rám,

Hadd enyhödjék meg nyavalyám,

Pirosíts meg fonnyadt orcám,

Hogy áldhassa nevedet szám.

Harmatoztass rám bév áldást,

Minden jókkal fejemet lásd,

Hitemben adj igaz vallást,

Ne tiszteljek helyetted mást.