[Oh, Uram Isten]

Oh, Uram Isten,

Melly távol estem

Az igaz, járt úttul!

Eltévelyedtem,

Mély sárba léptem,

S mocskosultam rútul.

Erőtelenné

És éptelenné

Bolygás miatt löttem,

Néked sok vétket

S rossz engedelmet

Törvényednek töttem.

Egy cseppni szentség,

Kívüled készség

Nincs bennem az jóra,

Istenes élet

Rám csak úgy illhet,

Mint korom az hóra.

Nincs bennem épség,

Erő s egészség

Tetémtől talpiglan,

Bűn mélységébe

És tengerébe

Merültem torkiglan.

Mint egy tükörből,

Szent törvényedből

Látom nyavalyámot,

És abból való

Meggyógyulható

Fogyatkozásimot.

Nagy, meredek hegy

Az te törvényed,

Kór azt nem hághatja,

Tetejét látja,

De nem járhatja,

Szent Pál azt vallatja.

Látom s javallyom,

De nem tarthatom

Meg az javallt jókot,

Az testi törvény

Elmémbe örvény,

Nemz akadályokot.

Lélek az testtel,

Mint ellenséggel,

Harcol, tusakodik,

Lelkiekhez rest

Földi, agyag test

Bűnhöz ragaszkodik.

Vétkek halomja

Az lelket nyomja,

Pihenést sem vehet

Fojtó ködében,

Kedves egében

Ha részes nem lehet.

Nagy orvosságot

Irgalmasságod

Lele nyavalyánknak,

Kiért mindnyájan

Vallhatunk nyilván

Kegyelmes Atyánkat.

Törvényed terhét

Mert épen vetéd

Testesült Fiadra,

Éptelenségünk

Őbenne nékünk

Teljék igazságra.

Így igazulást

Kívüle tehát

Én sem kereshetek,

Hajlandó voltom

Ejt minden módon,

S mit érdemelhetek?

Christus érdeme,

Kedvének helye,

Kiben megnyugodtál,

Ez egy kőszálon

S fundamentomon

Mi idvösségünk áll.

Mert csak ő nyomta

És sajtollotta

Azt az erős sajtót,

Ki által mutat

Igyenes utat

S idvösségre ajtót.

Ezzel tenéked

Légyen dicséret

Illendő áldással,

Kérlek, kedvéért

Mindvégiglen légy

Hozzám áldomással.