[Örök életnek]

Örök életnek,

Szép idvösségnek

Kincses fejedelme,

Gondolat felett

Bév dicsősséged

Áll rajtunk terjedve.

Foghatatlan vagy,

Széli, hossza nagy

Irgalmasságodnak,

Gyakor sértése,

De mértéklése

Vagyon haragodnak.

Látván sebünket,

Undok vétkünket,

Kettőt cselekedel:

Egy kézzel sujtolsz,

Mással orvosolsz,

S hamar megbékéllel.

Borodhoz olajt

Edényedből hajt

Sebünkbe jobb kezed,

Mint Szent Lukácsnál

Szép példával áll

Erről emlekezet.

Mi fájdalmunkba,

Jajgatásunkba

Vétkünket fedezed,

Tisztulásunkra,

Gyógyulásunkra

Gondunkot felveszed.

Gennyedtségünktől,

Rothadt sebünktől,

Te meg nem irtózol,

Szomjúságunknak,

Forróságunknak

Italt, oltást hozol.

Ez az jó orvos

Utálatlan mos

Rólunk minden szennyet,

Ő gyermekinek

Kő s vessző helyett

Ád zsíros kenyeret.

Óh, áldott bévség,

Buzgó kegyesség,

Lelkünk édes étke!

Kiből ki nem szívt

Idvözítő ízt

Eddig senki vétke.

Csak phariseus

Tőlt kevélysége

Részt ebben nem vehet,

De publicanus

Üresült keble

Véle béven telhet.

Nékem is látnom,

S ádd tapasztalnom

Ezt az dicsősséget,

Kiben mi vétkünk

És gyakor sebünk

Nem ér soha véget,

S bév áradásra

Soha látásra

Nem mutat feneket.