[Ne csudáld szívemet, hogy illyen keserves]

Ne csudáld szívemet, hogy illyen keserves,

Szerelem tüzitűl mert megsérölt sebes,

Hogy attúl távol vált, azkihez köteles.

Hogy ne legyen penig az után nehezen,

Kinél szerelminek jutalmát is érzem,

Mert ő sem gyűlöl, lám, mint eszemben veszem.

Titkos tekinteti rám kedvvel mosolyog,

Szeme szép világa rajtam gyakran forog,

Ha nem láthat, mondják, hogy értem szomorog.

Illy távol létemben én mint kévánhassak?

Ha nem, hogy felőle minden jót hallhassak,

Véle rövid napon együtt végadhassak.

Te, kegyelmes Isten, mindkettünk szerelmét

Neveljed, s tartsad meg testünk egészségét,

Foghassuk örömmel hamar egymás kezét.

Én édes Lydiám, vég légy, ne bánkódjál,

Hozzám szerelmedben mindvégig híven állj,

Isten adjon jó éjt, csendessen aludjál.