[Szólítván nevemen]

KIBEN AZT ÍRJA MEG, MIKÉPPEN HÓDOLTATTA ŐTET VENUS AZ Ő ZÁSZLÓJA ALÁ, EGY KEGYEST ÉGÉRVÉN NEKI, KIT Ő LIDIÁNAK NEVEZ

Szólítván nevemen

Venus asszony engem,

Kezdé haraggal szavát:

Csak te vagy-é, úgymond,

Oly eszes vagy bolond,

Hogy én hatalmam javát

Kis szóddal sem kéred,

Sőt ottan kerőled

Szerelem tág hálóját?

Jól tudom, mire nézsz,

Merthogymert méreg, méz

Szerelemben elegyült,

Sok rend nagy kárával

S némely halálával

Tüzében nagy kínra fűlt,

Tűlem elrémültél,

Nagy távul keröltél,

Szíved ellenem meghűlt.

De csak kár, hogy kerülsz,

Mert azhová terülsz,

Utánad vigyáztatok,

S rajtad mutatom meg,

Hogy nem mind kín, méreg,

Kit szerelemmel gyújtok,

Okost, hívet, tisztát,

Ki szómnak jó helt ád,

Igen kímélve sújtok.

Minek rossznak való

Az szerelem-háló

Felterített kötele,

Ésszel, okossággal,

Vidám józansággal

Szükség, hogy legyen tele,

Az, aki kévánja,

Hogy búval ne bányja,

S legyen áltmenetele.

Mint látom peniglen,

Téged Pallas rígen

Ehhez hozzákészített,

Minden tudománnyal,

Ki becsületet vall,

Béven felékesített,

Hogy engem is esmérj,

És udvaromban élj,

Termettel is szépített.

Hív szolgálatodért,

Mint ő maga is kért,

Minden jovával látlak,

S reménséged ellen,

Nagy anyaiképpen

Szép kegyessel megáldlak,

Ollyal, ki képéhez

S ékes termetéhez

Kész érdeműnek látlak.

Esméred Lidiát,

Kiben semmi híját

Szépségemnek nem hadtam,

Két forgó szememet,

Gyújtó, hív szívemet

Ábrázatjában adtam,

Afelett bölcs ésszel,

Okos ítílettel

S minden javammal láttam.

Szeme hatalmával,

Ékes, szép voltával

Ő magáévá tészen,

Felejthetetlenül

Szívedbe ő beül,

S elmédbe zárva lészen,

Csak őtet óhajtod,

Mert szíved is csak ott

Minden örömet vészen.

Nézd meg csak két szemét,

Mely bév szikrákot vét,

Méltó gyuladozásra,

De mihelt betegít,

Megint gyógyít, segít,

Hord vizet oltásodra,

Hogy szintén el ne fogyj,

De neki kedvet hordj,

Kész ő megtartásodra.

Igaz szeretettel,

Tökéletességgel

Foglald te is magadhoz,

S jó szolgálatodért

Ad ő jó, hasznos bért,

Csalárdsággal sem kínoz,

Mert áldott szerelme

S hozzád való kedve

Hű leszen s rád bút sem hoz.

Angyali szép képét

S csudáló termetét

Szépítsed verseiddel,

Csak egyedül őtet,

Ily megékesültet

Tiszteljed szerelmeddel,

Kiért ő is téged

Míg él, híven szeret,

S holtáig nem felejt el.

Ládd, hogy egyedül ő,

Kihez minden illő,

Beszéd, tréfa, éneklés,

Tánc, járás, ugrálás,

Nézés, vég mosolygás,

Módjával való lépés,

Hív, buzgó szerelem,

S bódog, kinek ebben

Lehet részesültetés.

Nincs soha oly elme,

Ki őtet eléggé

Méltán megdicsírhesse,

S egyszer látott képét,

S kire jó szemet vét,

Soká elfelejthesse,

Én neked ajánlom,

Azt is igen hágyom,

Légy holtig szerelmesse.