[Cupido, ne, nyilad, lűj vele bátor mást]

KIBEN CUPIDÓVAL FEDDIK

Cupido, ne, nyilad, lűj vele bátor mást,

Nem várok én tűled már semmi áldomást,

Jól fölébrölt szemem nem kéván álmodást.

Eddig is szívemet héába sebhetéd,

Semmi jókkal fejem nem ékesíthetéd,

Szívemet örömmel nem teljesíthetéd.

Hideg reménséggel foly te égéreted,

Egyik szódat másnak háta megé veted,

S így, ki téged szolgál, méreggel élteted.

Ne csudáld, hogy félen mentem seregedtűl,

És hogy nem függhetek tovább is kezedtűl,

Távol jardogálván ezután tegzedtűl.

Iffjú s kegyes hozzám, ki tőled elfogott,

Ellened erőbűl még ki nem is fogyott,

Mondván, itt lelsz áldást, kínt penig s bút is ott.

Kezével kirántá nyiladot szívembűl,

Seb szegény ez, mégis [gyógyulhat] (mond) ebbűl,

Légy enyim, végy íret erre szerelmembűl.

Engedek azért én ez kegyes kedvének,

Írével élek is áldott szerelmének,

Hegyit elkerölvén te nyilad éljének.

Te hatalmad ellen véle viaskodom,

Sok nyeltem búm miatt nem lesz immár gondom,

Vígan állva, járva énekemet mondom.