[Senki ne kérdjen]

Senki ne kérdjen,

Szívem mért nem végyen

Senkitűl semmi vigasztalást,

S mért ne szenvedjek,

Távol is keröljek

Mások közt vígan való lakást,

Egy kegyes kívül ne szeressek mást,

S búnak ne adjak orvoslást.

De csak kár nekem

Rám vetett búm ellen

Örömet egyebütt keresnem,

Hanem csak annál,

Ki kedviben éltem áll,

S ki sok jószágát nem keveslem,

Ennek jó kedvét köll várnom s lesnem,

Ne hagyjon sok búmban elesnem.

Isten őt áldja,

S ezmellett azt ádja,

Rólam el ne feledkezhessék,

Szolgálatomnak

S érte viselt búmnak

Vígan, gyakran is örvendezhessék,

Személyem holtáig neki tessék,

S érdemem nála el nem essék.

Felgyúlt tüzemet,

Kivel ő engemet

Véghetetlenöl régen hevít,

Megcsendeszíti,

Magát nekem készíti,

S kimenekednem abból segít,

Édes szerelme nem is keserít,

Engem örömre mert hozzá hítt.