[Istenasszonyokkal égben az Istenek]

Istenasszonyokkal égben az Istenek

Új harcot s viadalt magok közt kevernek:

Balassa Bálint kell csak mindenikének,

Kedvelvén szép voltát tudós elméjének.

Tudni akarod-é, ezek kik legyenek?

Mercurius és Mars neve ketteiknek.

Pallás s Apolló is közösi ezeknek,

Venus az ötödik, kivel ellenkednek.

Mercurius keres Bálintban magáét,

Nem egyebet, hanem tudós, szólló nyelvét,

Mars peniglen éles, vagdalkozó tőrét,

És Vénus beléje öntött nagy szerelmét.

Pallás kéri tőle esze bölcs elméjét,

Apolló peniglen verses sok énekét,

Minerva kezdé el azután beszédét:

Mindnyájan Bálintnak hagyjatok, mond, békét.

Bölcsebb, vitézb, szebb is ki lehet nálamnál,

Egyedül nállam az, ki mindnyájatoknál

Én kedvem, szerelmem Bálinttól el nem áll,

Méltán azért ő is én táboromban száll.

Nem engedem tőlem őt elvonni másnak,

Sem neked, Apolló, sem harcoló Mársnak,

Örvendvén maga is az velem lakásnak,

Tartom őt magamnak válhatatlan társnak.