AD VALENTINUM BALASSAM JOANNES RIMAINUS [BALASSA BÁLINTHOZ, RIMAY JÁNOS]

Bálint, nevezetben ki voltál Balássa,

Munkádot kiadom, hogy minden szem lássa:

De élit elmédnek, nem vélem, kaphassa,

Kinek Apollónál nem volt tanulássa.

Vagy Syren, vagy Circe, vagy Magyar Amphión,

Arany írásodban nincsen peníszes ón,

Egy igén többet nyomsz, mint más nagy rakás szón,

Aki ebben kétes, nyomozzon balhát hón.

Terhelje elméjét vak balgatagsága,

Kinek munkáidhoz nincsen kívánsága,

De szeret és óhajt azok társasága,

Elmédnek, kik értik, hogy nagy gazdagsága.

Én penig írásid nyomát kinyomozom,

Ne bánd, új életre hogy nevedet hozom,

Emlékezetedet mindenütt hordozom,

S így hired-nevedet, mint lehet, toldozom.

Nyugodják, s koporsód légyen dicsőséges,

Állapatunk most itt nem gyönyörűséges,

Kit te ékesgettél, Eger is törökes,

Kévánom, hogy legyen lelked üdvösséges.

Hibbe városának, hol nyugszol, állása

Ott vagyon, Krivánnak hol magas havassa,

Vendégfogadóját minden úgy szállhassa,

Szeredet tekintvén hogy meg is állhassa,

Mondván: itt fekszik az a Balassa Bálint,

Ki kevés öröm közt nyelt sok keserves kínt,

Kinek írásában aki jól is tekint,

Elméje bársonyán szemlélhet skárlát színt.