[Kérdhetd ez koporsót, miért illyen szoros bolt]

Kérdhetd ez koporsót, miért illyen szoros bolt,

S ez két benne fekvő sebes test hogy ki volt?

Sebessen s véressen mindkettő így mért holt?

Az elsőre, halld meg, ím, ez az felelet:

Egy testvérszeretet gyűlöl bév s tág helyet,

Öszvefoly, s imitt is foglalt egy kis vermet.

Kik legyenek penig, nehéz megmondanom,

Mert én nemcsak földi neműknek vallhatom,

Fellyülhaladták azt, bízván ajánlhatom.

Pallásnak elméje, Ulyssesnek nyelve

Mit gondolt vagy szóllott, volt azokban része,

S mindkettőben tetszett Antenornak esze.

Aeneas példája, Achillesnek karja,

Cupidónak íja, Herculesnek bajja

Volt bennek, örömmel, búnak is nagy jajja.

Sebbel, vérhullással ők ugyan tartoztak,

Mert bűnökből sebbel s vérrel kiváltoztak,

Christusnak sebvérért seb- s vérrel áldoztak.

Menj el azért immár, s ezt az kis koporsót

Szitkodtól, átkodtól igen megőrizd, ódd,

Sőt szép áldásiddal böcsületit toldd, foldd.

Mi mérthogy kertünknek voltak tisztelői,

S bölcseségvirágink szaga viselői,

Apollóval vagyunk testeknek őrzői.

Egy út készíttetik, mely vezérel mennyre,

Ki véghezvitetvén, vesszük fel kezünkre,

Helyheztetvén őket éltető örömre.

Terjed böcsületi ez nemes két testnek,

Ő piros vérekkel eget, földet festnek,

Kiben rész nem juthat tudatlannak s restnek.