Szerelem

Kutyánk vinnyog a kertben és boldog

nyelvvel viharzik elő, hazajött

a kedves. Szemében hajnali csókunk

örömével s kora csillagokkal az ajka

között. Kislányt tanított és

magával hozta fehér nevetését.

Hogy jött, jánosbogár riadt fénnyel

a sövény feketéjén, de már

elfullad lassan a kert s házunk

alól elúszik a csöndben. Madarak

mozdulnak álmukban a fán és gyöngén

sipognak felőle a holdra. Már én

is régóta csak róla énekelek!