ÉLOA!

Álmatlan, hosszu éjszakákon

Neved susogja lázas ajkam,

Gyötörve édes izgalomtól

S ha tombol vágyak vésze rajtam.

Ha rettegek, sírok, sohajtok,

Ha szívem dobban: mind csak érted;

S szivem viharló lüktetését

Te látod, érzed és megérted.

Ha lelkem mély gyönyörbe szédül,

És magamat istennek érzem:

Ha szaggató, forró, kegyetlen

Kinoktól roskad porba térdem:

Ha üdvösség, csodák varázsa

Vagy sorsverés ragad magával:

Neved kiáltom lelkesedve,

Versenyt a lelkek szent karával.

Neved kiáltom esdekelve,

Ujongva, sírva; alva, ébren;

S neved fog élni túl időkön,

Túl minden véges szenvedélyen.

És gyönyöröktől haldokolva

Ha fejemet a sírba hajtom:

Szerelmes lelkem kilehelve,

Éloa! Szép neved sohajtom.

[1881. május 7.]