Vitézi tűnődés

Kérem,

A dolog úgy áll,

Hogy Montenegró már a harctéren

Operál

Törökország ellen,

Mert mint jellem

Szó nélkül csatázni kezdett.

Eztet

Meg kellett várnia

A finom Bulgária

Seregének,

De most majd ő jön,

Hogy vágjon, lőjjön.

Szerbiát is elönti a méreg,

Kirántja a kését,

S szalad, hogy el ne késsék.

Ennek már a fele se tréfa

Gondolja meg Görögország meg Kréta,

A fejüket megvakarják,

Felkerekednek,

S mert a békét akarják,

Hát verekednek.

Ejnye, ejnye - csóválják

Majd a fejüket az orosz meg az osztrák,

S mert ők is a béke álláspontját osztják,

Elvetik a háború csóváját.

Azaz egymásra mennek,

Ennek pedig rossz lesz a vége,

Bizony,

Mert én is a hadsereg kötelékébe

Tartozom,

S bár szelíd vagyok, mint a bárány,

S az oroszokat imádom,

A monarchia érdeke vár rám,

S magamat mundérba kell vágnom,

S ha majd elindul a sereg,

Az eső megered,

Sár lesz, de nékünk

Menni kell. Sietünk, megyünk sebesen,

Elcsúszok, az ágyú elé esem,

A lovak keresztül mennek rajtam,

Egypárat nyögök és meghaltam.

Elföldel a csapat, ha ráér,

Szülém könnyeket fog ontani,

S önök azt fogják mondani,

Hogy hős voltam s meghaltam a hazáér.