A kölcsönadott gyümölcs

Jó lyány! jut-é eszedbe,

Hogy míg kicsinke voltál,

Kertembe bármi zsendült,

Mindég te kóstolád meg?

Hát a’ jut-é eszedbe,

Mit mondtam olykor-olykor?

(Kis lyány! te is ha zsendülsz,

Számomra tartsd magad meg!(

Akkor te csak virágzál,

De már pirúl gyümölcsöd.

Nohát fizess meg, édes!

Csak annyi csókot adj bár,

Ahány szem epret adtam.

Ha többre megy, se sajnáld,

Ikább egész bigecském,

Legyen tiéd, de én is.