Háború

Hosszú heteken át,

téli estén, ibolya szagú reggel

nem találtam a békémet sehol,

mert harcoltak a Versek az élettel.

Csata volt bennem:

Egyfelől színes, csengő ütemek,

jácintos álmok, lámpionos vágyak

melyekkel a szíveknek üzenek;

másfelől csúfosan

vigyorgó gondok, falanx csatarendben,

álig fegyverzett napi unalom – –

Mindörökösen háború volt bennem.

És szóltam egyszer:

– Ha belepusztulsz, csak magadra vess!

és sírtam, sírtam, sírtam egész éjjel

és másnap reggel: győztes lett a vers.

Szatmár, 1925. szeptember