RÉGI ÉNEKEK EKHÓJA

Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj,

Fáj még a seb és nem hegged hamar,

Hát igenis, igenis, igenis,

Azért éltem tragikusan, bután,

Mert a sorsom magyar.

Lám, miért kergetted el mosolyom,

E szépen betanultat,

Hát igenis, igenis, igenis,

Most már megint ezerszer átkozom

A multat, a multat.

És bánom is én, bánom is én,

Hogy sírni újra merek

S hogy kitört ősi barbárságom,

Megvasaltságom kinevetik

A vasalt emberek.

Rejtegettem magamban, mint Halál

Csúnya, gyáva gondolatát,

Utálatos mentséget

S mint erdő a csenevész,

Legutolsó vadát.

De most szökell belőlem

Fekete Égig futva:

Hát igenis, igenis, igenis,

Életem magyar átkok

Fröccsölő szégyen-kútja.

Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj,

Láng-villád mindent fölkavar,

Hát igenis, igenis, igenis,

Csúf és borus csak az az életemben,

Ami magyar.