Hát nem különös?

Éles, áttetsző hűvös,

de nem borzongató.

Száraz levél koppan a kerítésen.

A roggyanó léptekkel ballagó vén postás

kövér táskája is csupa ilyennel van tele.

Az életre jön a halál,

az életre jön a halál –

hajtogatják a remegő kis kukac-szájak,

s valahonnan a kert végéről

mintha az ősz integetne hamiskásan:

Mindjárt jövök!

Az ég szinte felhőtlen

és zavartalanul, megdöbbentően kék.

Az egyetlen fellegfoszlányba egy gyermek kapaszkodik,

akit talán mindnyájan ismertek rajtam kívül –

s kitágult szemekkel akar bekandikálni

a felhő mögé,

a titokzatos, messzi kék csodákba.

1927. augusztus