A PARASZT NYÁR

Nyomorék s cifra napjaim

Úri s őszi nyomába jár

Egy szép paraszt, egy ős paraszt:

A nyár, a lomha Nyár.

Boldog, aki az ő fia,

Boldog, akit a Nyár szeret,

Boldogak a Nyár fiai,

Az erős emberek.

Boldog, ki mindig ujrakezd,

Boldog, kit az élet maraszt,

Boldog, aki vígan kaszál,

Boldog, aki paraszt.

A Nyár, a Nyár legjobb apa,

Osztja a békét és erőt,

Leveszem úri süvegem

A paraszt Nyár előtt.

A Nyár, a Nyár nem álmodik,

Kaszál, dalol és nem rohan,

Erősen, biztosan arat,

Forrón és boldogan.

Én, úri Ősznek gyermeke,

Kengyelfutó beteg vagyok:

Előttem Tél, nyomomba Nyár

S Tavaszkor meghalok.

Rámlép a Nyár győzelmesen

S szól lomhán, vígan, könnyedén:

Az én gyermekem volt ez is,

De sietett, szegény.