Szomorúság órája

A csendet akarom

a robbanás előtti öntudatlan

anyagok boldog némaságát

a lüktető nem-lóduló szivet

Szavak előtti ősrengetegek

anyaölébe vágyom

a névtelenség krónikátlan

sztyeppéin maradjak el

A mindennapi a mesebeli

lapulevél alatt

akarom a test örök szunnyadását

holt nyelvnek az én üzenetemet

megfejtetlen kőtábla-dacnak