- Nem jó – mondta a Szfinx fáradtan, a hangjában valami szörnyű beletörődéssel. – Nem "az ember" az. És csak megy az idő.
Kicsit később lezárta az inkább meglepett, mintsem rémült pillantásba dermedt szempárt; egy ideig figyelmesen nézte a csaknem teljesen átvágott torkú fiatal férfit, aztán – mivel nem tehetett mást – leheveredett, és újra hosszú, de nyugtalan álomba merült.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论