我将你藏匿了许久，

Rejtettelek sokáig,

如同枝桠将缓慢成熟的果实

mint lassan ért gyümölcsét

藏于叶片之间；

levél közt rejti ága,

又像冬日窗玻璃上

s mint téli ablak tükrén

清醒的冰花——

a józan jég virága

如今，你在我的意识中盛放。

virulsz ki most eszemben.

S tudom már mit jelent ha

现在我已懂得，

kezed hajadra lebben,

当你的手轻轻掠过发间，

bokád kis billenését

那意味着什么；

is őrzöm már szivemben,

连你脚踝轻微的一转，

s bordáid szép ivét is

我也将它珍存于心上；

oly hűvösen csodálom,

还有你肋骨优美的弧线，

mint aki megpihent már

我以如此平静的目光凝望，

ily lélekző csodákon.

像一个已经在这

És mégis álmaimban

呼吸的奇迹上安歇过的人。

gyakorta száz karom van

s mint álombéli isten

然而在梦里，

szorítlak száz karomban.

我时常拥有百条手臂——

像梦中的神明，

以百臂将你紧紧相拥。