Rejtettelek sokáig,

我将你藏匿了许久，

mint lassan ért gyümölcsét

如同枝桠将缓慢成熟的果实

levél közt rejti ága,

藏于叶片之间；

s mint téli ablak tükrén

又像冬日窗玻璃上

a józan jég virága

清醒的冰花——

virulsz ki most eszemben.

如今，你在我的意识中盛放。

S tudom már mit jelent ha

kezed hajadra lebben,

现在我已懂得，

bokád kis billenését

当你的手轻轻掠过发间，

is őrzöm már szivemben,

那意味着什么；

s bordáid szép ivét is

连你脚踝轻微的一转，

oly hűvösen csodálom,

我也将它珍存于心上；

mint aki megpihent már

还有你肋骨优美的弧线，

ily lélekző csodákon.

我以如此平静的目光凝望，

És mégis álmaimban

像一个已经在这

gyakorta száz karom van

呼吸的奇迹上安歇过的人。

s mint álombéli isten

szorítlak száz karomban.

然而在梦里，

我时常拥有百条手臂——

像梦中的神明，

以百臂将你紧紧相拥。