Neviem, čo to je, no zvlášť chutí

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Rojčiť nad tvojím slovom, jak zvučí,

Elrévedezni némely szavadon,

Sťa na súmračnom nebi lesklice

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

Za nimi svitajúce hviezdice.

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Neviem, čo to je, no sladké je,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Keď ma tvoj zor jedinký zazreje,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Sťa lúč slnka sa mihne na streche,

Holott borongón már az este jön.

Hoc večer už prichádza zahmlene.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Neviem, čo to je, no cítim dosť,

Szavaid selyme szíven símogat,

Že ma opúšťa i tklivosť,

Mint márciusi szél a sírokat!

Pohladká ma hodváb tvojho slova,

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Sťa hroby južná marcová bora!

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Neviem, čo to je, no fest fajn je,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Tá bolesť sladká nech ma prepadne.

Ak pochabosť, ak omyl, nech bude,

Ak láska, odpusť, daj mi perute!