Biti čarobnjakom zabavno je

Bűvésznek lenni szórakoztató

kad kući stiže i aktovku

ha hazamegy s rögtön ledobja

odbaci postaće šarena marama

aktatáskáját, tarka kendő

koja poput dima nestaje

lesz belőle, mely könnyű füstként

na zemlju neće lupnuti,

elenyészik, nem dobban földre

iz rukava tuce

kézelőjéből jó tucatnyi

jaja vadi, ruča

tojást szed elő, megebédel

i iz ruku siva novina

és kezéből a szürke újság

kao golub pismonoša odleti

postagalambként tovaröppen

ako želi, čak i na tavan može

ha akar, még a mennyezetre

leći da bi tamo spavao

is lefekhet, hogy ott aludjék

i ujutro odmoreno se budi

és kipihenten ébred reggel

ako zevne iz usta

szájából égő villanykörték

upaljene sijalice padaju

potyognak, hogyha nagyot ásít

Ali biti čarobnjakom katkad je i tegobno,

De bűvésznek lenni néha terhes,

stavi li šešir

hogyha felteszi a kalapját,

zasigurno na glavu će mu

biztos, hogy a fejére hullik

zec ili mačka pasti,

belőle egy nyúl vagy egy macska,

grozd grožđa poput šećera u prahu

a szőlő fürtje szerteporlik

će raspršiti, ako mu se

porcukorként, ha odamarkol,

prohtije da nos izduva, u ruci

ha orrot fújna, óra kattog

umesto marame sat će kucati

kezében zsebkendő helyett

Mogao bi stotine ludosti praviti

Megtehetne száz bolondságot,

ali ni jednu neće uraditi: žrtva je

s nem tesz egyet sem: hivatása

svoje profesije, poput kralja Midasa

áldozata, Midász királyként,

čudo ravnodušno stvara

fásultan termeli a csodát