Pesnik
KÖLTŐ
Budi blažen starče, dobro podnosiš hod na toj divljoj
brdskoj stazi, dižu li te krila il te proganjaju?
Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást
krila dižu, nagoni progone, grom ti seva iz oka,
szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen?
budi blažen starče, vidim da si starog kova
Szárny emel, indulat űz s a szemedből lobban a villám,
jedan od glasnih proroka, ali reci mi koji?
üdvözlégy, agg férfiu, látom már, hogy a régi
Prorok
nagyharagú próféták egyike vagy, de melyik, mondd?
Koji li sam? Jesam Nahum, rodio me grad Elkos,
oglasio rečima protiv bludnog grada Ninive,
PRÓFÉTA
oglasio božjim slovom, bio sam skroz obuzet gnevom.
Pesnik
Hogy melyik-é? Náhum vagyok, Elkós városa szült és
Poznajem tvoj iskonski bes, ostao je napisan.
zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen,
Prorok
zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én!
Ostao je. Ali greh je češći no što je pre bio
i Gospod kakve namere ima ne zna još niko.
KÖLTŐ
Jer rekao je Gospod da će se reke osušiti,
srušit će se Karmel, uvenuti ukras Bašana,
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.
Libana, gore podrhtati, vatra sve uništiti.
I biva tako.
PRÓFÉT
Pesnik
Narodi kolju jedan drugog
Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte,
i kao Ninive ogoli se ljudska duša. Čemu
s hogy mi a célja az Úrnak, senkise tudja ma sem még.
služe proglasi i pohlepni, zeleni roj
Mert megmondta az Úr, hogy a bő folyamok kiapadnak,
skakavaca šta zna? pa čovek je životinjski izrod!
hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libánon
I tu i tamo o zid udaraju nedužne bebe,
dísze lehervad, a hegy megrendül, a tűz elemészt majd
zvonik crkve je buktinja, kuća pećnica gde
mindent. S úgy is lőn.
vlasnik izgara, fabrike u vlastitom dimu se gube.
Užarenom masom juri cesta pa u nesvest pada,
KÖLTŐ
kipti užasan krevet bombe, poleti težak čelik
i kao na livadi izmet goveda, smežurano
Gyors nemzetek öldösik egymást,
leže mrtvaci na trgovima grada i ponovo
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
biva tako kao što si napisao. Iz prostrane magle,
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
reci, šta te je na tu zemlju doveo?
zöld felhője mit ér? hisz az ember az állatok alja!
Prorok
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
Bes. Da ljudsko biće
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
opet i od onda usamljen u vojsci pagana
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
koja je nalik na čoveka. – Voleo bi videti
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
pad grešnih tvrđava i svedočiti novim vekovima.
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
Pesnik
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
Već si se oglasio. I Gospod je rekao,
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
jao plenom punim tvrđavama gde kule od mrtvih
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
grade, ali reci, jel moguće da stolećima tako
mondd, mi hozott most mégis e földre?
živi u tebi bes? tako nebeskim, tvrdoglavim plamenom?
Prorok
PRÓFÉTA
Nekad i moja iskrivljena usta je dotaknuo
kao Izaisovog, Gospod, užarenim ugljenom
A düh. Hogy az ember
je tražio iskaz od mene, živ le bio ugalj
ujra s azóta is árva az emberforma pogányok
s kleštom anđeo držao: „ vidi, tu sam, zovi
hadseregében. - S látni szeretném ujra a bűnös
i mene da propovedam nauk“ – rekoh za njim.
várak elestét s mint tanu szólni a kései kornak.
Koga Gospod jednom odabere van je vekova
i nema mira: ugalj, taj anđeoski prži mu usne.
KÖLTŐ
Šta su Gospodu vekovi? samo život leptira!
Pesnik
Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
Kako si mlad – oče! zavidim ti! Moje sićušno vreme
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből
meriti s tvojim kako bi smeo? kao okruglog
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
belutka brzi tok potoka haba me zub vremena.
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?
Prorok
Samo veruješ. Poznajem tvoje pesme. Drži te gnev.
PRÓFÉTA
Bliska je bes proroka i pesnika, hrana za narod,
napitak! Od toga živeti može ko živeti želi
Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak
dok ne dođe obećana zemlja mladog učenika,
bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebegő parazsával
rabina, koji je ispunio zakon i zaklinjanja.
úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt,
Dođi, zajedno sa mnom širi taj čas se približava
angyal fogta fogóval s: "nézd, imhol vagyok én, hívj
zemlja se ponovo rađa. Šta su namere Gospoda? –
engem is el hirdetni igédet", - szóltam utána.
pitam se. Pogledaj to je ta zemlja. Polazimo, kreni
És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak,
sakupiti narod, vodi svoju ženu, seci si štap.
s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát.
Štap je prijatelj nomada, vidi, dodaj mi taj
S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? csak pille idő az!
neka bude moj više volim kad je čvorovit.
Lager Heidenau iznad Žagubice u brdima,
KÖLTŐ
23. VIII 1944.
Mily fiatal vagy atyám irigyellek. Az én kis időmet
mérném szörnyü korodhoz? akár vadsodru patakban
gömbölyödő kavicsot, már koptat e röpke idő is.
PRÓFÉTA
Csak hiszed. Ismerem ujabb verseid. Éltet a méreg.
Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek,
s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg
eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány,
rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.
Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az óra,
már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, -
kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük
össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már.
Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott,
az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös.