KÖLTŐ
Pesnik
Budi blažen starče, dobro podnosiš hod na toj divljoj
Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást
brdskoj stazi, dižu li te krila il te proganjaju?
szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen?
krila dižu, nagoni progone, grom ti seva iz oka,
Szárny emel, indulat űz s a szemedből lobban a villám,
budi blažen starče, vidim da si starog kova
üdvözlégy, agg férfiu, látom már, hogy a régi
jedan od glasnih proroka, ali reci mi koji?
nagyharagú próféták egyike vagy, de melyik, mondd?
Prorok
Koji li sam? Jesam Nahum, rodio me grad Elkos,
PRÓFÉTA
oglasio rečima protiv bludnog grada Ninive,
oglasio božjim slovom, bio sam skroz obuzet gnevom.
Hogy melyik-é? Náhum vagyok, Elkós városa szült és
Pesnik
zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen,
Poznajem tvoj iskonski bes, ostao je napisan.
zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én!
Prorok
Ostao je. Ali greh je češći no što je pre bio
KÖLTŐ
i Gospod kakve namere ima ne zna još niko.
Jer rekao je Gospod da će se reke osušiti,
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.
srušit će se Karmel, uvenuti ukras Bašana,
Libana, gore podrhtati, vatra sve uništiti.
PRÓFÉT
I biva tako.
Pesnik
Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte,
Narodi kolju jedan drugog
s hogy mi a célja az Úrnak, senkise tudja ma sem még.
i kao Ninive ogoli se ljudska duša. Čemu
Mert megmondta az Úr, hogy a bő folyamok kiapadnak,
služe proglasi i pohlepni, zeleni roj
hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libánon
skakavaca šta zna? pa čovek je životinjski izrod!
dísze lehervad, a hegy megrendül, a tűz elemészt majd
I tu i tamo o zid udaraju nedužne bebe,
mindent. S úgy is lőn.
zvonik crkve je buktinja, kuća pećnica gde
vlasnik izgara, fabrike u vlastitom dimu se gube.
KÖLTŐ
Užarenom masom juri cesta pa u nesvest pada,
kipti užasan krevet bombe, poleti težak čelik
Gyors nemzetek öldösik egymást,
i kao na livadi izmet goveda, smežurano
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
leže mrtvaci na trgovima grada i ponovo
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
biva tako kao što si napisao. Iz prostrane magle,
zöld felhője mit ér? hisz az ember az állatok alja!
reci, šta te je na tu zemlju doveo?
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
Prorok
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
Bes. Da ljudsko biće
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
opet i od onda usamljen u vojsci pagana
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
koja je nalik na čoveka. – Voleo bi videti
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
pad grešnih tvrđava i svedočiti novim vekovima.
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
Pesnik
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
Već si se oglasio. I Gospod je rekao,
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
jao plenom punim tvrđavama gde kule od mrtvih
mondd, mi hozott most mégis e földre?
grade, ali reci, jel moguće da stolećima tako
živi u tebi bes? tako nebeskim, tvrdoglavim plamenom?
PRÓFÉTA
Prorok
Nekad i moja iskrivljena usta je dotaknuo
A düh. Hogy az ember
kao Izaisovog, Gospod, užarenim ugljenom
ujra s azóta is árva az emberforma pogányok
je tražio iskaz od mene, živ le bio ugalj
hadseregében. - S látni szeretném ujra a bűnös
s kleštom anđeo držao: „ vidi, tu sam, zovi
várak elestét s mint tanu szólni a kései kornak.
i mene da propovedam nauk“ – rekoh za njim.
Koga Gospod jednom odabere van je vekova
KÖLTŐ
i nema mira: ugalj, taj anđeoski prži mu usne.
Šta su Gospodu vekovi? samo život leptira!
Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
Pesnik
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből
Kako si mlad – oče! zavidim ti! Moje sićušno vreme
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
meriti s tvojim kako bi smeo? kao okruglog
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?
belutka brzi tok potoka haba me zub vremena.
Prorok
PRÓFÉTA
Samo veruješ. Poznajem tvoje pesme. Drži te gnev.
Bliska je bes proroka i pesnika, hrana za narod,
Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak
napitak! Od toga živeti može ko živeti želi
bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebegő parazsával
dok ne dođe obećana zemlja mladog učenika,
úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt,
rabina, koji je ispunio zakon i zaklinjanja.
angyal fogta fogóval s: "nézd, imhol vagyok én, hívj
Dođi, zajedno sa mnom širi taj čas se približava
engem is el hirdetni igédet", - szóltam utána.
zemlja se ponovo rađa. Šta su namere Gospoda? –
És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak,
pitam se. Pogledaj to je ta zemlja. Polazimo, kreni
s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát.
sakupiti narod, vodi svoju ženu, seci si štap.
S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? csak pille idő az!
Štap je prijatelj nomada, vidi, dodaj mi taj
neka bude moj više volim kad je čvorovit.
KÖLTŐ
Lager Heidenau iznad Žagubice u brdima,
23. VIII 1944.
Mily fiatal vagy atyám irigyellek. Az én kis időmet
mérném szörnyü korodhoz? akár vadsodru patakban
gömbölyödő kavicsot, már koptat e röpke idő is.
PRÓFÉTA
Csak hiszed. Ismerem ujabb verseid. Éltet a méreg.
Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek,
s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg
eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány,
rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.
Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az óra,
már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, -
kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük
össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már.
Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott,
az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös.