„fúvasd végig” (Lv 25,9)

„daj da se do kraja duva” (Lv 25,9)

„Kürtölés esztendeje ez.”

„Godina je to sviranja na rogu.”

Nem számoltam a hétszer hét előzőt.

Nisam brojao prijašnjih sedam puta sedam.

Nem sóvárogtam utána,

Nisam čeznuo za njom

és nem is féltem tőle.

niti sam se plašio.

Az igazat megvallva:

Istini za volju:

időközben el is felejtettem, olykor.

u međuvremenu katkad i zaboravio.

Vissza mit kérjek, mit adjak?

Šta da nazad tražim, šta da dam?

Mi tér vissza hozzám, és mi megy el

Šta mi se vraća i šta odlazi u

más jogos birtokába? Ezt latolgatom,

opravdano vlasnišvo drugih? To odmeravam

amíg közel ér a kürtölés.

dok mi se glas roga približava.

A szolgaságot visszaadjam-e,

Dal da vratim ličnu svojinu,

tulajdonomat? És veszteségeimet

svoje ropstvo? I svoje gubitke

mind visszanyerjem-e? Akarom-e a

dal da ponovo steknem? Dal želim

megszokást? A fölismeréseket?

navadu? Prepoznavanja?

Hirtelen nem is tudom,

Iako je glas roga blizu,

pedig közel a kürtölés.

u tom trenu ni ne znam.