Fény és árnyék között fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok

Između svetlosti i senke leži jarak što nas razdvaja katkad vidimo kako se vatra sa zemlje diže pa se na sve strane prosipa u vrtovima cveće niče

fordítsd el a kulcsot a zár kinyílik

okreni ključ otvoriće se brava

de kint a szabad mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban

ali vani na slobodnim livadama čovek ustukne vozovi se u tunelima gube

messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradtságot

iz daleka sam umor u kostima osećam

utak forgása

previranje cesta

s te sötét lepedőkön úszó nap

a ti na tamnim plahtama ploveće sunce

ki kellene szárítani a mocsarakat

močvare bi trebalo isušiti

kérdésmegválaszolatlanul

pitanje bez odgovora

a hegyeken túl emlékek kísértik meg a vándort

putnika iza bregova uspomene dovode u iskušenje

egyedül a zöldszemű kígyó az aki elnyelhetne bennünket

jedino bi nas zmija sa zelenim očima mogla progutati

egyedül a zöldszemű kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra

jedino zmija sa zelenim očima je ta koja ne priziva na razumno promišljanje

mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged

pokaži se užasnoj nemani koja te voli

csönd van

tišina je

esteledik.

hvata se noć.