Minha mulher vê uma papoila

Az asszonyom pipacsot lát

e assobia-me do caminho;

és füttyent nekem az úton át

curva-se, depois que eu lhe assobio.

s hogy visszafüttyentek, lehajol.

Dois dedos deslizam na penugem

Két ujja végigcsúszik a szár

do caule e param na erva. Já,

szőrén s a fű közt megáll. És már

em suas mãos, arde a flor leve.

kezében lángol a lenge virág.

De novo, assobio; de pássaro um trilo

Újra füttyentek; füttyömbe boldog

feliz sobrepõe-se e ela sorri:

madár füttye vág s ő mosolyog:

vermelho-papoila o mundo ressoe!

Pipacspirossal zendüljön a világ!

13 de Junho de 1933

1933. június 13.