Boldog, akit pálinka butít,
Sretan je koga rakija mami,
boldog, kit a szépség
sretan je koga lepota
kápráztat, boldog mind, aki
čara, sretan je svako, ko
csak részleteket lát. – De ha anya
tek detalje vidi. – Ali ako
helyett egy isten
mesto majke bog
nyitotta föl szemed, akkor
ti je otvorio oči, tad
a halálos éjben mindenütt
u smrtonosnoj tami svugde
tűz, tűz lobog fel,
vatra, vatra plamti,
tűz, tűz kering
vatra, oko tebe vatra
körötted és te mindenütt
kruži a ti svugde
őt látod, a mozgó
nju vidiš, pokretnog
viperalángot,
plamena šarke,
a tüzet, amit
vatru šta
széthurcol a mozgó
pokretan čovek
ember a földön, a tengereken,
širi po zemlji, morima,
a parázsagyu gondot,
samo pečal mozgom žara,
a tűzkigyókat
zmije vatre
látod csak az éjben,
vidiš u tami,
a mult s a jövő
iza staklenih brda
üveghegyein túl, a nyugtalan önzés
prošlosti i budućnosti živ žar
gyujtogató parazsát, a tüzet,
nemirne sebičnosti, vatru,
a tüzet,
vatru,
tűzoszlopokat, aranyrudak és
vatrene stubove, zlato
a puskatűz aranyát.
zlatnih poluga i vatre oružja.
Átkozott vagy,
Proklet si,
ha látni tanultál,
ako si učio videti,
átkozott vagy,
proklet si
ha látod: a Sátán
ako vidiš: Sotona
mennyi szenny
među žalom kićene
tüzéből festi be a halál
okvire smrti
gyászpompás keretei közé
vatrom kolike prljavštine boji
Műremekét, az Életet:
svoje Remek-delo, Život:
jaj neked, aki látsz,
jao tebi, prosvetljenom,
jaj, neked, Isten
jao tebi, prosvetljenom
látó fia, jaj,
sinu Gospoda, jao,
mert bárhova fordulsz,
jer bilo gde se okreneš
örökre előtted
na prolaznim zidovima vremena
az idő vándor falain
večno je ispred tebe
az Ember égő tárlata:
plamteća izložba Čoveka:
számodra nincs
nema za tebe
butúlni ital, vakúlni szépség,
napitka što mami, lepote šta čara,
s üss bár karót boldogtalan
u svoje zlosutno oko zalud ćeš
szemedbe, feléd
kolca zabiti, prema tebi
a végső éjszaka
i sa neba
egéről is az olthatatlan
konačne tame prestrašene
tűzvész
freske
rémült freskói lobognak!
neugasive vatre plamte.