Az ólak véres melegében

Ko sme čitati

ki mer olvasni?

u krvavoj toplini obora?

És ki mer

I ko sme

a lemenő nap szálkamezejében,

u iverstoj livadi zalazećeg sunca,

az ég dagálya és

za vreme plime neba

a föld apálya idején

i oseke zemlje

útrakelni, akárhová?

bilo kuda krenuti?

Ki mer

Ko sme

csukott szemmel megállani

zatvorenim očima na onoj

ama mélyponton,

mrtvoj tačci zastati

ott, ahol

gde

mindíg akad egy utolsó legyintés,

se uvek nađe zadnji zamah,

háztető,

krov,

gyönyörü arc, vagy akár

krasno lice ili makar

egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

jedna jedina ruka, odobrenje, pokret ruke?

Ki tud

Ko može

nyugodt szívvel belesimúlni

spokojno, laka srca u snu

az álomba, mely túlcsap a gyerekkor

se utopiti koji prekorači muke

keservein s a tengert

detinjstva i more

marék vízként arcához emeli?

kao ostatak vode do obraza diže?

1972

1972