Marcia forzataCikos Ibolja 译

Erőltetett menet拉多诺蒂·米克洛什


È folle, chi accasciandosi a terra      si rialza e s’incammina,
Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
come un dolore errante       muove ginocchio e caviglia,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
tuttavia riprende il suo cammino,  come dalle ali sollevato,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
il fossato invano lo invita    tanto a restar non ha coraggio,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
e se lo domandi, perché no?      forse ti risponderà pure,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
che lo attende la donna       e una più bella, saggia morte.
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Eppur è matto il credulone,   perché là, al di sopra le case,
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
ormai da tanto tempo        turbina solo il vento rovente,
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
è crollato il muro della casa,       s’è spezzato il pruno,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
la notte della patria      è raccapricciante dalla paura.
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
Oh, se potessi credere: che non porto nel cuore quel, che
Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
val la pena ancora, che esiste una casa dove ritornare;
mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
se ci fosse ancora! e come un tempo sulla veranda fresca
ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
ronzerebbe l’ape della pace, finché la marmellata si fredda,
a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
sui giardini assonati  riposerebbe il silenzio del fine estate,
s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
tra le fronde dell’albero       frutta spoglia ciondolerebbe,
a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
e davanti al fulvo siepe       Fanni bionda m’attenderebbe,
és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
e la lenta mattinata    scriverebbe l’ombra lentamente, -
s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
Oggi la luna è così rotonda!  forse potrebbe essere vero!
de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
Non andartene amico mio,     esortami! ed io mi rialzerò!
Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.
Bor, 15 sett. 1944.


添加译本