Csak én birok versemnek hőse lenni,

Só eu posso ser herói de meus versos,

első s utolsó mindenik dalomban:

nas minhas canções, início e fim:

a mindenséget vágyom versbe venni,

desejo pôr em verso o universo,

de még tovább magamnál nem jutottam.

mas não pude ir ainda além de mim.

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,

de hogyha van is, Isten tudja hogy van?

E creio, já, que nada existe fora

Van dióként dióban zárva lenni

de mim, mas, se sim, porquê sabe Deus.

s törésre várni beh megundorodtam.

Noz cega fechada na casca, ora

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,

espero que a partam em desgostos meus.

csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -

de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Do mágico círculo sair não

Én maradok: magam számára börtön,

sei. Só a flecha do desejo tem

mert én vagyok az alany és a tárgy,

saída – mas, sei, de voo incompleto.

jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Eu fico, de mim mesmo a prisão,

porque eu sou sujeito e objecto,

ai, alfa e ómega sou também.