Föl-földobott kő, földedre hullva,

Pedra lançada ao ar, na tua terra

Kicsi országom, újra meg újra

caindo, pequeno país, regressa

Hazajön a fiad.

sempre a casa teu filho.

Messze tornyokat látogat sorba,

Visita torres em série, longe,

Szédül, elbúsong s lehull a porba,

tem vertigens, entristece, no pó onde

Amelyből vétetett.

fora nascido cai.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Desejoso de partir, não consegue

Magyar vágyakkal, melyek elülnek

fugir ao sentir húngaro, ou leve

S fölhorgadnak megint.

ou já de novo aceso.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Sou todo teu no meu grande rancor,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

grande infiel nos cuidados de amor,

Szomorúan magyar.

aflitivamente húngaro.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Pedra lançada ao ar, triste sem qu'rer,

Kicsi országom, példás alakban

pequeno país, tenho teu parecer

Te orcádra ütök.

de maneira exemplar.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,

E, ai!, é sempre vã qualquer ideia:

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

cem vezes que me lances, voltarei

Százszor is, végül is.

cem vezes, afinal.