Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,

Sur le dos étendu dans la montagne herbeuse,

S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja

Je vois pencher vers moi le genêt doux et fin.

A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,

De sa parure d'or les corolles nombreuses

Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.

Sont autant de menus canots aériens;

S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz

Je les regarde comme un géant débonnaire,

Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,

Mais si ma bouche exhale un soupir de mon cœur,

Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,

C'est pour eux l'ouragan, ses subites colères:

S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.

Toute la flotte d'or en tremble de terreur…

Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag

Vous qui voguez de par l'été, joyeux navires,

Nyárvégi délután nyugalmas kék legén,

Dans l'air tranquille et bleu de cet après-midi,

Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat

Si parfois vous effraie le géant qui soupire,

A lomha óriás, hisz oly borús szegény.

Il est si sombre et malheureux, pardonnez-lui!

Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor

Pardonnez-lui, c'est le grisou de la souffrance

Bányáiból a bú vihedere kereng fel,

Qui des puits mornes de son âme monte ainsi.

Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor

Vous ne pouvez savoir quelles mines immenses

Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!

De misère et de nuit ce monstre cache en lui.

Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok

L'air vous berce sans bruit; l'argent frais de l'averse,

S a sűrű napsugár forró arany verése

L'or bouillant du soleil coulent dans votre cœur

Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog,

Sans qu'il lui soit besoin de savoir qui lui verse

Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése;

Ces douces cargaisons de nectar et d'odeurs.

Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát

La rosée vous fait don de ses coûteuses perles,

Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után,

Nous n'errez pas, quêtant d'illusoires trésors.

Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát

Capitaine têtu, l'esprit ne vous harcèle

Az öntudat nem űz, a konok kapitány.

Pour que des vains désirs découvriez le port.

Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét

Moi-même je ne suis qu'un vaisseau. ma membrure

A kínok vasszöge szorítja össze testté,

Ainsi que les martyrs est rivée de boulons;

S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,

Le pilote me lance en folles aventures

Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,

Sans me laisser bercer mon mal aux golfes blonds,

Bár fájó szögeit már a létentúli lét

Alors que l'aimant doux de la montagne astrale

Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:

Vers l'au-delà tire mes clous très lentement,

A néma szirteken békén omolni szét

Et qu'aux récifs, épave nue qui roule et râle,

S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.

J'aspire à me pulvériser dans le néant.

És hát a többiek?... a testvér-emberek,

Et les autres, les hommes frères? Pauvres barques

E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák,

Qui courent ballottés vers de viles conquêtes

Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek

Emportés par leur voile inique ou par les vagues

Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, -

Tous orphelins plaintifs et pirates, qu'on jette

Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve

Dans le sang et les pleurs du moderne déluge.

Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:

Que notre sort est triste, hommes, pauvres vaisseaux!

Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se,

Nul pur comme Noé ne trouvera refuge,

Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé.

S ur un autre Ararat. Périr est notre lot.

Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon

Oui, nous périrons tous, peut-être, et sur la terre

Csak miriád virág szelíd sajkája leng:

Ne surnageront que les doux esquifs des fleurs,

Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,

L'arc-en-ciel unira l'herbe à la nue altière,

Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,

Une fête muette élira ce bonheur:

Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva

L'homme n'est plus! Alors la matière ancestrale

A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!

Gémira épuisée – C'est la fin du tourment –

S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,

Et d'un lotus, ouvrant la lèvre virginale,

S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.

La paix au vol de neige essorera gaiement.