Könnyű emlékek, hova tüntetek?

Fugaces recuerdos, ¿en dónde desaparecisteis?

Mi corazón, pesaroso, quiere echarse a llorar.

Nehéz a szívem, majdnem zokogok.

Ya no puedo vivir sin vosotros.

Lo que mis manos tocan no toca ya mis manos.

Már nem élhetek meg nélkületek,

¿Acaso no soy digno de jugar otro poco?

¡Frágiles mariposas, venid, volad aquí!

már nem fog kézen, amit megfogok.

Fugaces recuerdos, soldaditos de plomo

que tanto anhelé otrora

Egy kis játékot én is érdemelnék-

y cuyas bayonetas supe enderezar

¡Turcos, bóers, venid, rodeadme aquí!

libbenjetek elő, ti gyönge pillék!

¡Oh, cañoncitos, formad las baterías!

Emlékek, kicsi ólomkatonák,

Tan pesaroso está mi corazón... ¡Ay, defendedme!

*Esta poesía fue escrita tres días antes del suicidio del poeta bajo las ruedas de un tren.

kikért annyira sóvárogtam én

s akiknek egyengetem szuronyát-

törökök, búrok, gyüljetek körém!

Kis ágyuk, ti is álljatok föl rendben!

Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

1937 [?]