Hát hazajöttél, hát haza, hát,

Nuž prišla si domov, veru domov, veru,

kivilágíthatnánk a kupolát,

mohli by sme si rozsvietiť kupolu,

de tegnap, tegnap leeresztett,

ale včera, klenba včera spľasla,

beállt egyszerű mennyezetnek,

na jednoduchý strop sa narovnala,

nagyon nagyon fáradt vagyok ma,

unavený som dnes veľmi veľmi,

verset szöszöltem fogvacogva,

zuby cvakajúc som sa piplal básňami,

kabátom sem, pokrócom sem plakát,

ani kabát ani deka moja plagátom nie je,

ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,

nič, len báseň, len báseň ma burcuje

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,

ak ju poslúchaš, veľmi sleduješ,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

nuž prišla si domov, veru domov, veru,

láthattad szonettek fürdőző csapatát,

mohla si vidieť kúpajúcu sa družinu

mind strandra ment, én csak tudom,

ja len viem, sonety šli na pláž všetky šli,

elbabráltam fürdősapkáikon,

babral som sa s ich kúpacími čiapkami,

míg málé ottavák és méla tercinák

kým ťuťmácke tercíny a chmúrne ottavy

csak rágcsálták a főtt kukoricát,

ustavične kukuricu varenú zobali,

láthattad őket, tőlem mentek el,

odchádzať ich odo mňa, vidieť mohla si,

azt fütyörészték, hogy rímelni kell,

bez rímov niet básne, pískali hvízdali,

bár úgy csörtettek, mint a csorda,

ako stádo sa pritom cválali

mindent össze enjambement-ozva,

po nich nezostal kameň na kameni,

nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság

rozhliadni sa všade samá motanica

az asztalom, papírom (s a világ?)

stôl a papier môj (a zemeguľa?)

hát hazajöttél, hát haza, hát,

tak si znova späť, doma, veru,

kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,

rozbalíš si studenú porcovanú večeru,

alágyújtasz a tegnapi teának,

včerajší čaj ohreješ znova,

a plafon szépen visszapúposodik kupolának,

zo stropu sa vyoblí kupola,

és a csúcsában kerek égre lelsz,

a na jej vrchole oblohu okrúhlu nájdeš,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.

ak ju sleduješ, ak ju veľmi sleduješ.