你来时带着木桩，而非鲜花，

Karóval jöttél, nem virággal,

竟同彼岸世界顶嘴；

feleseltél a másvilággal,

你曾答应母亲，要带回

aranyat igértél nagy zsákkal

成袋的黄金——如今却蹲坐在这里，

anyádnak és most itt csücsülsz,

像树根旁冒出的一朵毒蘑菇

mint fák tövén a bolondgomba

（谁若还惦记着你，也只到这里），

(igy van rád, akinek van, gondja),

你已被关进七重塔中，1

be vagy zárva a Hét Toronyba

再也无路可逃。

és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

才长出乳牙，为什么就去啃咬石头？

Mért siettél, ha elmaradtál?

既然终究落后，又何必再着急赶路？

Miért nem éjszaka álmodtál?

为何不等到夜里再开始做梦？

Végre mi kellett volna, mondd?

说到底，你究竟想要什么？

Magadat mindig kitakartad,

sebedet mindig elvakartad,

你总将自揭得一无遮拦，

híres vagy, hogyha ezt akartad.

又把自己的伤口反复抓烂，

S hány hét a világ? Te bolond.

如果你想要的是出名，如今你已如愿。

Szerettél? Magához ki fűzött?

可这世界还能有几个星期？你这疯子。

Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?

Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,

你爱过吗？谁曾把你系在身边？

se késed nincs, se kenyered.

你躲藏过吗？又是谁将你追赶？

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

去战胜已经发生的一切吧，若你真能胜得过；

örülj, ha jut tüzelőfára,

可你既没有刀，也没有面包。

örülj, itt van egy puha párna,

hajtsd le szépen a fejedet.