Karóval jöttél, nem virággal,

你来时带着木桩，而非鲜花，

feleseltél a másvilággal,

竟同彼岸世界顶嘴；

aranyat igértél nagy zsákkal

你曾答应母亲，要带回

anyádnak és most itt csücsülsz,

成袋的黄金——如今却蹲坐在这里，

mint fák tövén a bolondgomba

像树根旁冒出的一朵毒蘑菇

(igy van rád, akinek van, gondja),

（谁若还惦记着你，也只到这里），

be vagy zárva a Hét Toronyba

你已被关进七重塔中，1

és már sohasem menekülsz.

再也无路可逃。

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

Mért siettél, ha elmaradtál?

才长出乳牙，为什么就去啃咬石头？

Miért nem éjszaka álmodtál?

既然终究落后，又何必再着急赶路？

Végre mi kellett volna, mondd?

为何不等到夜里再开始做梦？

Magadat mindig kitakartad,

说到底，你究竟想要什么？

sebedet mindig elvakartad,

híres vagy, hogyha ezt akartad.

你总将自揭得一无遮拦，

S hány hét a világ? Te bolond.

又把自己的伤口反复抓烂，

Szerettél? Magához ki fűzött?

如果你想要的是出名，如今你已如愿。

Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?

可这世界还能有几个星期？你这疯子。

Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,

se késed nincs, se kenyered.

你爱过吗？谁曾把你系在身边？

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

你躲藏过吗？又是谁将你追赶？

örülj, ha jut tüzelőfára,

去战胜已经发生的一切吧，若你真能胜得过；

örülj, itt van egy puha párna,

可你既没有刀，也没有面包。

hajtsd le szépen a fejedet.