Asústame, Dios mío,

Ijessz meg engem, Istenem,

necesito tu ira.

szükségem van a haragodra.

Resurge en la corriente,

Bukj föl az árból hirtelen,

que no te arrastre el curso de la nada.

ne rántson el a semmi sodra.

Yo, a quien derriba a coces un caballo

Én, akit föltaszít a ló,

hasta que apenas soy visible en el polvo,

s a porból éppen hogy kilátszom,

juego con los cuchillos de tan grandes sufrimientos

nem ember szívébe való

que el corazón del hombre no puede soportarlos.

nagy kínok késeivel játszom.

Soy ardiente como el sol

Gyulékony vagyok, s mint a nap,

y tanto fuego como él he creado, ¡tómalo!

oly lángot lobbantottam - vedd el!

!Grítame que no puedo hacer eso!

Ordíts reám, hogy nem szabad!

!Golpea mi mano con tu relámpago!

Csapj a kezemre menyköveddel.

Y que tu venganza o tu gracia

És verje bosszúd, vagy kegyed

golpeen en mí: ¡la inocencia es un pecado

belém: a bűntelenség vétek!

pues esta ignorancia mía

Hisz hogy ily ártatlan legyek,

me quema más que el infierno!

az a pokolnál jobban éget.

Si estoy solo en el lecho, doy vueltas como un bocado

Vad, habzó nyálú tengerek

de los mares tempestuosos de espumeante saliva.

falatjaként forgok, ha fekszem,

Ya tengo coraje para todo

s egyedül. Már mindent merek,

pero nada tiene sentido.

de nincs értelme semminek sem.

Si tú no me apaleas

Meghalni lélekzetemet

aguantaré mi aliento para matarme

fojtom vissza, ha nem versz bottal

y así me enfrentaré

és úgy nézek farkasszemet,

al rostro humano de tu inexistencia.

emberarcú, a hiányoddal!

1937. március-április